Jé, én ilyen sok mindent (nem) tudok?

Dorottya: „Megtapasztaltam, hogy mennyire rosszul bírom a bizonytalanságot, és hogy ezzel kezdenem kell majd valamit a jövőben, hiszen máskor is lesznek olyan helyzetek, amikor nem az én kezemben van a gyeplő. Kiderült számomra, hogy kik azok az életemben, akik nélkül nem tudok élni, és mik azok a dolgok, amik nélkül viszont igen. Plusz rávettem magam a sportolásra is (szigorúan otthon), és erre majd vissza tudok emlékezni, ha a későbbiekben nehezemre esne – hiszen egyszer már képes voltam rendszeresíteni.”

Lívia: „Szeretem az életem, minden áldásával és terhével együtt. Csodás családom van, és ezt mindennap látnom kell. Fantasztikusan lojális kollégáim vannak, amiért szintén hálás vagyok. Nagyon sok dologra nincs szükségünk, ráadásul a családunk jókedve és a kapcsolatunk a férjemmel igazi ajándék. Nagyon hiányoznak az igazi barátaim, akikkel kapcsolatban csak megerősödött, mennyire fontosak. Nehezek a mindennapok. Munka, háztartás, tanulás és semmi kikapcsolódás. De mindenkinek az, és van miért előre nézni. És leszoktam a dohányzásról szinte azonnal.”

Az üzenet: lásd meg a mindennapok zajában a szépet, mert sokszor elfelejted! Tudom, kicsit banális vagyok, de pont ezt tanultam meg. Nem kell mindig mindent túlbonyolítani…”

Renáta: „Én megtanultam, hogy nem kell mindennap boltba járni. Elég egy nagy bevásárlás hetente. Abból főzünk, ami itthon van. Ezzel sok-sok időt meg lehet spórolni és még talán pénzt is. Megtanultam, hogy a bevásárlóközpontok helyett mennyivel jobb sétálni vagy biciklizni egyet a környéken. A gyerekek rajz és technika háziját segítve megtanultam, hogy nem veszett el a kreativitásom. A gyerekekkel együtt töltött idő is nagyon jó. Ők is új oldalamat ismerték meg. Mindegyikünk sokat nőtt a másik szemében, és sokkal szorosabb lett a kapcsolatunk. Ezt az időszakot sosem felejtjük el – és nem csak a rossz dolgok miatt.”

Réka:

 „Megtanultam, hogy az egészségügyben dolgozókon túl a boltosok, futárok, kereskedelmisek, kamionosok nagymértékben hozzájárulnak a mindennapjaink fenntartásához és tiszteletre méltóak. Megtanultam óvatosnak lenni, és megnyugtatni magamon kívül másokat is.”

Anikó: „Évek óta halogatott rendrakás, selejtezés, amit még tudunk folytatni. A párom is sort kerített végre a kerítés festésére. A lottót most már online adom fel. Kipróbáltam YouTube-videó alapján maszkot készíteni varrás nélkül. A harmadik már jó lett. A tizenegy éve a felső polcon porosodó kenyérsütőgép két-három naponta újra működik. Egyre finomabb kenyér készül.”

Időugrás és csajozás

Az utóbbi hetek egyik fő tanulsága, hogy a humor az egyik legfőbb fegyverünk a nyomasztó bezártság és a bizonytalanság ellen. Nem lep meg, hogy akadt néhány vicces komment is. A kedvenceim:

Vica: „Én napi háromszor vagyok képes lemeríteni a mobilom aksiját.”

Judit: „Megtanultam időt ugrani! Úgy eltelt hat hét, hogy fogalmam sincs, mit csináltam!”

Anita:

 „Én megtanultam semmit nem csinálni. És azt a semmit is jól el tudom húzni. Megtanultam a semmire gondolni, a semmin gondolkodni, és rájönni, hogy semmit sem éreztem egész nap. De totál semmit sem.”

László: „1. Rájöttem, hogy sokkal jobban utálom az emberek nagy részét, mint eddig gondoltam.

2. A tévéműsor sport nélkül semmit nem ér.

3. Az élet olyan lett, mint gyermekkoromban ('80 -as évek): kevés autó, sok madárcsicsergés, kihalt utcák.”

Eszter: „Keress másik munkát, ami nem kulcsfontosságú, és akkor te is otthon maradhatsz!”

Loretta: „Tavaly rám sóztak egy abszolúte nem jó fej macskát. Most, hogy állandóan együtt vagyunk, meglepő dolgokat csinál. Még húsz év, és akár jó fej is lehet!”

Attila: „Csajoztál volna be!”

Lehet, hogy nem is vagyok extrovertált?!

Vicces, de sok barátomon, ismerősömön vettem észre, hogy sokkal szívesebben van otthon, mint azt gondolta volna magáról. És a kommentjeitekben ti is meglepően sokszor számoltatok be arról, hogy egyáltalán nem is biztos, hogy annyira igénylitek a pörgést, mint hittétek.

Szilvi: „Rádöbbentem, hogy sokszor maga az utazás fárasztott le, ott is leginkább a tömeg/mások elviselése/alkalmazkodás. (Lehet, hogy antiszociálisabb és introvertáltabb vagyok, mint hittem?)

Tündi: „Azt hittem, hogy én biza extrovertált vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Élvezem a nyugalmat, jó, hogy nincs sürgetés, hogy menjünk valahova. Megtanultam élvezni a csendet, és közelebb kerültem magamhoz is.

Megtanultam értékelni, amim van: régen a dédit szinte lenéztem, ahogy a félig rothadt zöldségből kihámozza a még ehetőt. Hát, most nálam is ez van. Simán felhasználom, amit pár hete még kidobtam volna, mert fonnyadt.”

Zita: „Elfogadni a helyzetet, nem harcolni ellene, örülni annak, ami van, és nem bosszankodni amiatt, hogy mi minden nincs, vagy mennyi mindent nem tehetünk meg most. El fog jönni annak is újra az ideje… illetve sosem gondoltam volna, hogy nonstop együtt tudunk létezni az egész család egy fedél alatt, ráadásul »kényszerkivitelben«, azaz három generáció egyben.”

Szeresd önmagad is!

Azt magam is tapasztaltam, hogy bizonyos ismeretek megszerzése, esetleg a régi tudás felelevenítése jótékonyan hat az önbecsülésünkre. És segít belelazulni a dolgokba.

Renáta

„Megtanultam, hogy sokkal több mindent csinálok jól az életemben, mint azt hittem eddig!”

Fruzsina: „Megtanultam úszni az árral, és nem nagy feneket keríteni annak, ami régebben nyomasztott. Lehet ez a napirendünk, vagy az, hogy mit főzök, ki van-e vasalva a hatéves pólója… És a legfontosabb: hallgassuk meg a kicsiket. Mindig.”

Barbara: „Az elég jó is jó.

Sosem késő új dolgokat tanulni.

Hálásnak kell lennünk minden olyan dologért, ami sokaknak magától értetődően »jár«.

Az egészség – testi, lelki, szellemi – felbecsülhetetlen.

Kincsek vannak a lakásban.

Erősebb vagyok, mint gondoltam.”

Pénz, beosztás, online tudás

A legtöbben olyasmit említettek ezen a téren, ami már a mi saját vallomásainkban is egybecsengett: a különleges helyzet megtanított bennünket jobban beosztani a pénzünket, nagyobb kontrollt gyakorolni a kiadásaink felett – nekem ebben például nagyon sokat segített, hogy online intéztem szinte minden vásárlásomat: ellenőrizni tudtam ugyanis a bankszámla-kivonatomat, és így sokkal jobban tudtam követni, mire mennyit költök, és mennyit kell tartalékolnom. Ezt biztosan átmentem a karantén utáni időkre – de ahogy látom, sok minden akad, amit ti is megtartanátok.

Dóra: „Megtanultam sokkal jobban sáfárkodni az idővel, energiával, pénzzel. A mostani életünkből vannak dolgok, amiket »átmentenénk« a karantén utániba is. Mindannyian megtanultuk, hogy egészen konkrétan mennyit ér a munkánk (egy pedagógus).”

Evelin: „Megtanultam spórolni. Rájöttem, hogy eddig egy csomó felesleges dolgot vettem csak azért, mert volt rá lehetőségem.”

Andi:

 „1. A korlátozások után is havi egy online bevásárlást fogunk beiktatni. Sokkal tervezhetőbb, költség- és időhatékonyabb, nem kapkodunk le a polcról minden hülyeséget.

2. Az eddig belvárosi lakásterveink helyett kertes házat nézünk.

3. A barátokkal online is kiválóan lehet sörözni

+1. Bár a férjem már a korlátozások előtt elvállalt egy új helyen egy távmunkát, és mindketten lelkesek voltunk, végül nagyon nem jött be a home office.”

Judit: „Egy állandóan pörgő, sokféle feladatot csináló családos (férj és két gyerek) nőből egy nyugodtabb, nem kapkodó nő lett. Átélve a gyász minden fázisát, már beletörődtem ebbe az új helyzetbe, és türelemmel várom a végét.”

Renáta: „Mindent magam sütöttem a gyerekeknek. Ez nagyon jólesett. Imádok sütni, és már el is feledkeztem erről. Valamint rájöttem, hogy csomó felesleges dolgot veszünk általában. Ezek most megszűntek. Jó lenne, ha így is maradna.”

Klára: „Fejlődött a digitális kompetenciám. Olyan oldalakról osztok meg és készítek tananyagot, amiket eddig nem ismertem. Jókat sütögetek. Lett egy szép kis virágoskertem. Alaposabban takarítok. Nem járok naponta boltba. Többet beszélgetek a családommal. Nyugisabban telnek a napok.”

Andrea: „Megtanultam elengedni álmokat, terveket. Megtanultam beosztani időt, energiát, mosolyt, ölelést, súlyozni fontos és fölösleges dolgok között. Kipróbáltam, milyen a »carpe diem«, milyen úgy dolgozni, hogy van délutáni szieszta.

Megtapasztaltam, hogy hiába vagyunk bezárva, imádom a családom, és minden percet, amit velük tölthetek. Mondjuk, néha kell egy magányos félóra-óra. Az egyetlen, amivel nem tudok kibékülni, hogy nem ölelhetem meg az édesanyám.”

Azt üzenem magamnak…

Mi ezeket üzentük – ti pedig az alábbiakat:

Mona: „Azt üzenném magamnak januárra, hogy tedd meg! Lépj ki! Akkor is, ha az új cégtől kirúgnak próbaidő alatt, akkor is, ha 100 jelentkezésből egyre reagálnak, azt is negatívan, akkor is, ha hét hete vagy itthon, ha egy hónapja munkanélküli vagy, akkor is, ha el kell adnod a bringád, a kocsid, hogy kaját vegyél a gyereknek. Azt üzenném magamnak januárra, hogy lépj ki, és nehéz lesz az egész év, de triplán megéri. Azt is üzenném magamnak januárra, hogy szeresd magad jobban, megérdemled.”

Gabriella: „Megtanultam, hogy semmi sem biztos, és minden fenekestül felfordulhat pár hét/nap alatt. Minden tervünk bedőlt 2020-ra. Megtanultam, hogy időt kell adni a kezdeti sokknak és gyásznak.

Amint lecsendesülsz és félrerakod a szorongást, a kapuk kitárulnak. Tele vagyok új tervekkel, feladatokkal – lelkesebb vagyok, mint valaha, hogy végre van időm.

Nincs több kifogás. Megtanultam jobban beosztani: étel nem landol a kukában, nem veszünk felesleges dolgokat, elég heti egyszer boltba menni. Sokkal jobban értékelem a kertet. Hálát adok mindennap azért, amim van. Azt üzenném magamnak, hogy »calm the f*ck down«, minden rendben lesz, sőt rendben van. Meg azt, hogy »fesd már be a hajad, ne számolgasd az ősz hajszálakat, igen, egyre több van, na és?«”

Kíra: „Az üzenetem a karantén utáni önmagamnak: »Tanuld meg jobban értékelni, amid van, és a lehetőségeidet. A lehetőséget, hogy egy héten egyszer elmehetsz vacsorázni a barátaiddal, hogy minden vasárnap a szüleidnél ebédelhettek együtt, és hogy bármelyik üzletbe bármikor besétálhatsz shoppingolni.

Értékeld jobban, hogy dolgozhatsz, és nem kell azon stresszelned, hogy jöttök ki a hónap végén, ugyanakkor ne vásárolj felesleges dolgokat, csak amire szükséged van.

Eddz kétnaponta, olvass telefonozás helyett, és ne halogass dolgokat. Élvezd mindkét érzést: kilepni otthonról, a világ apró dolgait felfedezni – és hogy otthon lehetsz, a lakásod harmóniájában, amit te alkottál meg a családoddal.«”

Csepelyi Adri gyűjtése

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images